Amikor kiderült, hogy a Duna maraton lesz az Országos Bajnokság, egyből felcsillant a szemem. Tavaly itt voltam a legjobb formában, meg a pálya is nagyon tetszett. Felkészülésem próbáltam úgy alakítani, hogy csúcsformában legyek.
Hét elején minden rendben volt, erősnek éreztem magam, forogtam a lábaim rendesen.

Eljött a verseny napja. Igen hűvös reggelre ébredtünk amin el is kezdtem izgulni, hogy miben induljak. Végül alul háromnegyedes lábtyű, felül pedig rövid mez mellett döntöttem.
Rajtszámátvétel után kaja, frissítő megszervezése majd irány melegíteni. Nagyon komolyra sikeredett. Kemény 10 percre.
Ezután rajthoz szólítás, majd 20perc helyben állás.

Ekkor kezdtem izgulni és természetesen elfelejtettem meginni az X-oxigént. Gondoltam, ha már volt a rajtcsomagban és nem melegítettem sokat, akkor hátha segít. Rajtom szokásosra sikeredett. Beálltam a 10-15.helyre és figyeltem, hogy egyenletes tempóban haladjak.

Beérve az erdészeti útra, úgy érzem minden tuti. Közben utolérnek a középtávosok és picit nő a tempó. Kezd meredekebb lenni az út amikor kezdem érezni, hogy valami nem stimmel. Kezdek lemaradni, de semmi gond, hosszú még ez a verseny.
Elmennek mellettem a hosszútávos versenytársak, majd Ibrányi Ati, még mindig semmi gáz, majd visszajövök. Pár pillanattal később elszáguld mellettem Dósa Eszti, ekkor már kezdek aggódni. Beállok mögéje, próbálom tartani a tempóját. Nem megy, lemaradok. Ekkor adtam fel fejben az egészet.

Elkezdtem gondolkodni mi lehet a probléma, közben eszméletlen sokan elmennek mellettem. Leesik, hogy az X-oxigén a zsebemben van. Gyorsan behörpintem majd próbálok saját tempóban haladni. Terepre beérve még mindig előzgetnek. Egyszer csak utolér Táncos Sanyi beállok mögé, és lassan előzgetjük vissza a versenytársakat. Ekkor olyan 70-80.hely környékén lehettem.

Első frissítőnél utolérem Zsivity Zoránt aki láncszakadással küzd. Innen próbálok vele haladni. Sorra előzgetjük vissza a versenyzőket. Végre meglátom Esztit. Sarasabb rész következett és így viszonylag könnyen visszaelőztem és eltávolodtam tőle. Közben utolértem Baros Bálintot akivel próbáltunk picit összedolgozni, ő sem a legjobb formáját hozta.

Dobogókőre felérve már olyan 40-45.hely környékén lehettem amikor mi hosszútávosok elfordultunk. Következett a hosszú lefelé ahol még megelőztem két versenyzőtársam. Következett számomra a legérdekesebb rész. Minden évben meglepődök, hogy milyen sötét tud lenni az erdő. Vagyis inkább mintha bokrok között mennénk.

Elérkezett a várva várt Dobogókői mászás másodszor. Első részén a velem haladók nem tudtak kitekerni, de én a 29-es bringának köszönhetően simán. Utána jött a tekerhető lankásabb rész majd a eszméletlen meredek. Szokásomhoz híven itt egyenesre vettem a figurát. Rövidebb, de meredekebb utat választottam. Vádlim nem is bírta nagyon. A legteteje szerencsére ismét lankásabb, majd következett a frissítő. Nem volt megbeszélve senkivel, így megálltam és töltöttem a kulacsba. Ez a biztos, inkább több legyen mint kevesebb.

Következett a kedvenc lejtőm ahol lépésben tudtam lefelé haladni. A középtávos mezőny vége nem igazán volt a helyzet magaslatán. Nem nagyon akartak elengedni. Tudtam innen már nem lehet nagy gáz. Hosszú lankásabb emelkedők következnek. Jó erőben voltam, még mindig értem utol pár hosszútávos versenyzőt. Következő frissítőnél megkaptam a kulacsom Zsókától, felfrissültem és vártam a meredek aszfaltos emelkedőt majd utána a köves részt.

Nagyon sok középtávos torlódott össze előttem akiket próbáltam még az aszfaltos részen megelőzni, de ez meredek volt már nekem is, és elkezdett görcsölgetni a lábam. Így a köves részen voltam kénytelen előzgetni, ahol ismét feltartottak a középtávosok. Szólok nekik, hogy jövök erre semmi reakció. Nehezen megelőzöm erre a másik elesik előttem, én pedig majdnem ráborulok. Nem tudom másoknak milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban, de részemről elég gáz, hogy percek múlnak azon, hogy kit hogyan, milyen gyorsan engednek el.

Ezután a Pap rétre vezető aszfaltos rész következett, ami ismét szenvedőre sikeredett. Kezdett elhagyni az erőm és a kedvem is. Tudtam, hogy a végén sokat lehet nyerni és veszíteni, ezért mennem kellett volna, de millió holtpontom volt ezen a versenyen. Sokszor feladtam majd pár perccel később összeszedtem magam és nyomtam ezerrel.

Ezután találkoztam barátommal, versenytársammal Táncos Gabival, aki sajnos az első helyről volt kénytelen kiállni láncszakadás miatt. Következett az utolsó hosszabb emelkedő, ahol próbáltam tartalékolni kicsit. Erre két versenyzőtársam utolért. Nem volt más választásom, elkezdtem növelni a tempót. Egyikük lemaradt,de Lebedy Máté nem, hogy tartotta a tempóm hanem rám előzött. Próbáltam nem lemaradni és a lejtőkön előnyt szerezni.

Salamon toronyhoz érve sikerült pár másodperces előnyre szert tennem és tudtam, ha nem hibázok akkor nem fog utolérni. Leérve a lejtőn még sikerült utolérnem Röszler Csabát, de megbeszéltük, hogy nem csatázunk, úgyis más korcsoportban vagyunk. Végül a bajnokságban a 10.helyre értem be, mert két külföldi versenyző végzett még előttem.

Ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve, mert a verseny előtt a dobogó volt a célom. Igaz tudhattam, hogy hűvösebb időben sosem jön össze a maraton verseny. Majd jövőre bizonyítok, hogy mit tudok, picit több edzésmunkával.

Az FRM bringa nagyon jól vizsgázott. Eszméletlenül mászik, ha van erő és nagyon kényelmes. Nem fájdult meg a derekam és a karom is már hozzászokott a széles kormányhoz. Lefeléken szuperul irányítható, mert eltaláltam már a levegő nyomást a telóban és a kerekekben is.