Eger mellett rendezték meg az Bükk maratont. Kis családommal látogattunk el, mert szép idő volt. Korai rajt van itt mindig 9-kor már indul a hosszú táv. Személy szerint szeretem, mert külön indulnak a távok és így nincs akkora tempó, rángatás az elején.

Frissítésem nem volt lebeszélve, így maradt a nagy körre a camel bag, a kicsire pedig a két kulacs. Első emelkedő tavaly nagyon rosszul ment, így óvatosan kezdtem. Fura volt, hogy pulzus alapján megyek és így az élbolyról lemaradok majd picit később sikerült visszaérnem rájuk. Mondjuk ahogy meredekebb lett a pálya én gyorsan le is szakadtam. Saját tempót mentem végig az emelkedőn, nem törődtem másokkal. Ennek meg is lett az eredménye, az első itatónál 5 perccel voltam gyorsabb a tavalyi időmtől, az emelkedő tetejére pedig még 2 percet rátettem.

Jó erőben éreztem magam próbáltam egy kisebb csoportba beállni és kicsit pihizgetni. Tudtam a második körön fog minden múlni. Négyen haladtunk együtt és előttünk 60-70méterrel kb.10-en. Lassan közelítettünk rájuk amikor egy köves lejtőn gurulva a láncom leesett elől kifelé. Gyorsan visszaváltok, próbálok tekerni amikor érzem valami szorul, nem megy. Félreállok, látom a hátsó váltókanálból kiesett a lánc. Visszarakom, de mégse stimmel a dolog. Megvan feszülve az egész mintha megtekeredett volna a lánc. Olyan 3-4percig csak nézem-nézem, ez hogyan történhetett. Közben sokan kérdezik, hogy segítsenek-e, de én csak tátott szájjal bámulok. Felül balra egy kanyar, alul pedig jobbra egy kanyar a láncban.
Valamit tennem kell! Leveszem a láncot és majd valahogy visszahajtogatom annyira, hogy visszatudjak gurulni a célba. Nehezen szétbontom a patentszemet, kibogozom a láncot, felemelem és meglepődésemre látom, hogy semmi baja.
Akkor hogyan tekeredett meg? Ilyennel még nem találkoztam.
Visszafűztem, összeraktam majd irány tovább.

Természetesen az ember nem tud ilyenkor reálisan gondolkodni,  10 perc pihenő szerelés után és elkezdtem 100%-on menni, hogy utolérjem a többieket. Egyedül az ördög oldalnál vettem vissza, mert végre ki akartam tekerni rajta. (Sikerült is!) Szépen vissza is előztem egész sok versenyzőtársam, visszaérve a nagy körről, megkaptam a frissítőt Zsókától majd nekivágtam a kisebb körnek. Ide összpontosítottam. Tudtam itt lehet még sok sporttársat utolérni.
Kis meglepi fogadott a kör elején, igazi xco-s emelkedő. Ez ki is vette az erőmet. Innentől szenvedés és főleg kedvtelenség. Éreztem, hogy sok volt az első kör, nem lett volna szabad ezerrel nyomnak. Szerelés ellenére is 6perccel jobb időt mentem mint tavaly.

Szépen komótosan gurulgattam, sorra előzgettek vissza. Meredek emelkedőkön nagyon szenvedtem és a vége előtt olyan 15km-rel utolért a salgótarjáni Kovács Tamás. Ő adott egy kis küzdeni akarást, nehogy már egy Nógrád megyei simán lenyomjon. Innentől a végéig egymást előzgettük. Emelkedőn elment, lejtőn utolértem.
Nekem nagyon tetszett, jó kis meccs volt!

Utolsó kilométerre egymás mögött érkeztünk és én úgy döntöttem fejben, hogy nem fogok erősködni, próbálkozni a végén, hanem szépen begurulok Tomi mögött. Megérdemelte, hogy előttem végezzen, erősebb volt.
Mégegyszer szeretnék neki gratulálni, mert szerintem az ország legkeményebb maraton versenyén győzött le. Hajrá, így tovább, végre van egy felnőtt férfi versenyző Nógrád megyében akiben van valami.

Beérve a célba nagyon ki voltam száradva, a fejem is megfájdult egy kicsit, de a tészta és a izotóniás pia helyre tett.
Végül 18.lettem, de szerintem nem korrekt az eredménylista. Többen eltévedtem előttem, vagyis levágták a pályát.
Ha minden igaz ez volt az idei utolsó maraton versenyem, elkezdem a felkészülést a cyclocross szezonra.

eredménylista master1: