Elérkezett a várva várt Duna maraton.
Tavaly nem sikerült teljesítenem, így elsődleges cél volt a célba érkezés.

Nézzük mi is történt:
Reggel Gombival Szlovákia felől támadtuk meg Visegrádot. Az úton nem történt semmi különös, azon kívül, hogy meglepően nagyon izgultam a verseny miatt.

Megérkezve gyors kerékpár kipakolás, közben Vikotor felvette a rajtszámokat, majd irány a frissítés szervezése.
Jimmy az állandó segítőn most indult, így helyette Baros Bálint barátnője Adrit bíztam meg. Kicsit félt, hogy nem fog megismerni, de ezzel nem volt probléma. Volt másik frissítőim is Béla Antiék, így szuperul ki lettem szolgálva. Talán a legjobb versenyem volt, ebből a szempontból.

Koleszár Norbival bő fél órát melegítettünk, majd beálltam a elit zónába. Igen az elején szólítottak, természetesen az első sorból tudtam indulni.

Rajtot nem kapkodtuk el, ezért hátulról sok középtávos felért és kétszer majdnem volt óriási bukás. Ezért nem szeretem az országúti versenyeket. Érdekessége volt a versenynek, hogy senki nem ismerte a pálya elejét, vagyis én tuti nem. Nem tudtam mikor merre kell majd fordulni ezért ahogy a Salamon torony felé fordultunk macskaköven elkezdtem jobbról előzni a sort és beálltam Kusztor mögé. Ekkor 4.helyen álltam. Sajnos gyorsan rákellet döbbenem ez nem az én sorom lesz.

Kezdtem lemaradni a boly végére. Kb.20-an mehettünk elöl, de az aszfalt felénél kezdtem végképp lemaradni és csatlakoztam egy kisebb csoportba. Terepre érve ismét többen összeverődtünk köztük Táncos Gabi, Búr Zsolt, Horváth Csaba, Tóth Andris, Erős Andris, Vámosi Gergő, Lobmayer Balázs és még páran.

Első frissítő jól sikerült, Anti időben volt ott.
Dobogókő aljához érve meglátom Kusztort. Ez adott plusz erőt, de a köves részen rosszul szálltam le a bringáról és a görcs beleugrott a lábamba. Innen visszavettem a tempóból, majd a tetőn Adritól megkaptam a frissítőt, gyorsan kajoltam egyet és haladtam tovább a tempómba.
Kezdett feléledni a lábam, lefelé megelőztem Kusztort, volt erő a másik nagy mászásra.

Haladok felfelé országúton amikor egyszer csak az erőben egy szalag. Gyors fékezés, majd vissza. Szépen megmászom a kistányéros emelkedőt, majd egy elágazó és sehol szalag.
Jobbra mentem, mert arra még emelkedett az út. Ekkor már tudtam, hogy eltévedtem, de úgy voltam vele, amíg felfelé haladok addig nincs gond, biztos Dobogókőre vezet. Végül kiértem aszfaltra ahol balra fordultam és visszatértem a pályára. Ez a kaland plusz 3km-be és 100m szintbe került. Frankó kis kirándulás volt.
Legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam mennyit estem hátra. Elment a kedvem és visszavettem 150-es pulzusra amíg nem ért utol Vizdák Jani és Lobmayer Balázs és hirtelen előttünk volt a iszonyat meredek lépcsős emelkedő. Itt láttuk meg magunk előtt Szlobodnyik Zsoltit és Hocsát.
Kezdetem kedvet kapni ismét, hogy nem is vagyok olyan rossz helyen.

Dobogókő tetején Vizdivel mentünk kettesben amikor a frissítőhöz érve nem volt ott a kulacsom. Gondoltam, no problem irány tovább van még vizem. Ekkor látom meg Adrit sétálni a járdán. Satu fék, kulacs csere, Adri nyugtatása, hogy nincs probléma majd tekerés ezerrel tovább, hogy Janit utol érjem. Lejtő következett ahol maxon kellett mennem, de a végére utolértem és innentől próbáltunk segíteni egymásnak. Célunk volt Hocsát utolérni.
Ez sikerült és ezután jött az igazi menés. Lefelé próbáltunk olyan tempót menni ami gyors, de nekünk nem max, de Csabának már kapkodnia keljen picit. Így el is értük célunkat, lemaradt. Innen próbáltam tovább haladni Vizdákkal, de a középtávosok kerülgetésénél lemaradtam picit és már nem tudtam visszaérni rá.

Innentől Vámosi Gergőt szedtem össze és vele próbáltunk haladni. Pap rétnél aszfalton próbált leszakítani, de nem sikerült neki, inkább csak elfáradt benne. Emelkedőn előre álltam és kezdtem tempósabban menni és szepen megúszott mögöttem. Tudtam már nincs sok hátra, ismertem a pályát ezen részét. Rövid, de tempós lejtők következtek. Egyik aljában meglátom ismét Kusztort. Ekkor rájöttem ő jó irányba ment. Óriási plusz erőt adott, hogy utolérhetem és bekapcsoltam a rakétákat. Sikerült is beállnom mögé és vártam az utolsó meredek aszfaltos részt. Tudtam ha egyszerre érünk oda akkor lefelé vissza előzöm.
Végül még sikerült kis előnnyel érkeznem, így nagyon gyorsan megvolt a lejtőn. Leérve a Duna partra nyomom teljes erőből, nehogy meglepjen hátulról 50-nel, mert akkor tuti nem tudok beállni mögé.
Felérve a gátra látom ismét magam előtt Vizdák Janit. Gyors értékelés, mit tegyek. Megelőzni már nem tudom, így inkább megvártam Kusztort és kéz a kézben érkeztünk a célba.

Nekem ez egy óriási élmény volt, hogy ekkora menővel tudtam versenyezni. Köszönöm neki, hogy begurulhattam vele.
Sajnos nem találtam róla egy képet se. Ha valakinek van az küldje el légyszíves!
Felnőttben 9. helyre érkeztem amivel meg vagyok elégedve, de ha nem tévedek el akkor 6-7 helyért is tudtam volna csatázni. Majd a Bükkben megmutatom mit tudok. Szorítsatok!!!

eredmények: