Végre nem kellett korán kelni, mert közel 60km-re rendezték a Salgótarjáni városi bajnokság 1.fordulóját. Célom idén minél jobban szerepelni rajta esetleg nyerni.

Elég hamar odaértünk és meglepetésemre még alig voltak. Elkezdtünk kérdezgetni, hogy mikor lesz rajt,milyen pálya, mennyi kör lesz.

Kiderült, hogy a ma verseny nem egy hagyományos városi lesz, hanem keményebb pálya  és a 30perces versenyidőt felemelték 1 órára. Ekkor kezdtem aggódni. Nincs nálam semmi kaja, nem reggeliztem és ennyit vízzel menni nem a legjobb, de ha már eljöttünk akkor elindulok, majd lesz valahogy. Szerencsére Szécsi Tomi haverom és menyasszonya Mounty kisegített egy kis izotóniás itallal.

Bemelegítésként mentem két kört a pályán ahol az emelkedők jók voltak csak az a fránya lejtő volt benne ahol 2006-ban összetörtem magam. Szóval nem voltam nagy extázisban  a rajt előtt, de azért  sikerült még egy kis izgalmat okoznom azzal, hogy Szabina váltóján próbáltam állítani egy kicsit és közben elszakítottam a láncot. Gyors szerviz, patentszemet bele és irány a rajtvonal, mert már beszólítottak.

Nem kezdtem be, inkább beálltam a harmadik helyre Bene Zoli és Búr Zsolt mögé.

Pici lejtő, egyből hibázok, mindegy nem engedem el a mögöttem lévőt. Jön egy cyclocross-os akadály utána lankás frankó emelkedő haladok egész jól pedig nem maxon megyek. Hátranézek, hogy  mégis mi történik mögöttünk és nem látok senkit. Mondom magamba, Hú, bekezdünk rendesen, de én nem érzem. Felérünk a emelkedő tetejére, jön a mumus lejtő. Búr Zsolt hibázik elöttem így megelőzöm, Bene után megyek, de csak finoman. Hazai pályán és lejtőn megverni nem könnyű. Vége az első körnek és második vagyok 10másodperc hátránnyal. Kezdődik az emelkedő még mindig nem megyek maxon, de kezdem utolérni Bene Zolit, rángatózik, nem halad. Egyből taktika váltás. Harmadik kör elején ellépek és megyek ami kifér a csövön. Emelkedő tetejére felzárkóztam teljesen. Most le kell mennem mögötte a lejtőn és onnantól beleadok mindent. Egy kanyar, két kanyar, szűk nyom a kövek között és durr, defekt, szétvágtam egy kővel a külsőt. Gyorsan félreálltam és nézem az órát ki mennyivel volt már mögöttem. Szépen letoltam a bringát a célba amikorra már beért mindenki és kereket cseréltem és mentem még egy kört azon a fránya lejtőn, úgyse lesz a mumuson az Ob-ra. Addig megszeretem. Így most az állás 2:0  Eresztvénynek, mert ott még nem fejeztem be versenyt soha.

Ez volt a rövidke története a VB-nek.

Azért volt egy kis öröm is, mert kihirdették a tavalyi összetett eredményeket ahol 3. lett Szabina és én is.

Következő versenyem az első maraton Vinye, itt megpróbálok már bizonyítani.