Itt van a várva várt Duna maraton.
Tudtam itt indul mindenki aki számít és jönnek a Meridás srácok.
Egész héten fura idő volt, éjszakánként esett az eső nap közben pedig jó idő volt.
Nem tudtam mi tévő legyek a gumikkal kapcsolatban. Szélessel akartam menni, mert Nagykovácsi után megfogadtam nem fogok sárgumival bénázni még egyszer. De mégiscsak durva lesz az elején aszfalton a 2.2-es így lecseréltem 2.0-ra.

Időben érkeztünk, így volt időm a frissítőm megszervezésére. Kihasználtam a lehetőséget, volt Bálnaéknál és utána Mountyéknál is minden ami kellhet.

Rajtnál kicsit izgultam, de ez gyorsan elszállt amikor a felvezető motoros mögött én mentem elsőnek 500m-en keresztül.
Eldördült az éles rajt Visegrád határában és onnan a cél az volt, hogy ottmaradni az élbolyban aszfalton.
Sajna ez nem jött össze volt egy kis holtpont, de hamar átment így maximum 30mp.-es hátrányt szedhettem össze.

Terepre fordulva gondoltam majd elkezdek felzárkózni, de fordítva sült el a dolog. Engem kezdtek előzgetni.
Nem tudtam mást tenni  nyugodtan mentem tovább, úgyis sok van még hátra, meg mondták a rajtnál, hogy lesz egy nagyon saras rész.
Kezdett ismerős lenni a környék a régi Duna maratonos részek. Megyünk fel Dobogókő felé és kezdem visszaelőzni az embereket.
Mi történt? Megjött az erő?
Felérek, nézem a frissítőt sehol senki. Hűha így kemény lesz, de még van mindenem.
Elágazott a két táv és onnan jött az igazi szívás.
Először egy hosszú lejtőn megfagytam, utána felfelé majdnem leszálltam úgy elmerevedtek a lábaim.
Ezután lefelé a sárban dobtam egy hatalmasat, mert a teló megint beázott és nem akart működni.
Nehezen összeszedtem magam és megyek tovább amikor pár embert utolérek a frissítőnél. Eléggé kész vannak, nekem csak víz kellett így gyorsan mentem is tovább az igazi szívás felé.
Aszfaltos részen érzem nem vagyok a legjobb erőben, fáj a lábam és nem haladok. Elfordultunk jobbra terepre és következik egy meredekebb emelkedő. Le kellett szállnom.
Gondoltam gyorsan vége és mehetek tovább. Kezdett lankásabb lenni az emelkedő, de a sár pedig egyre nagyobb.
Ennek nem örültem, de ki kell bírni. 10 perc gyaloglás után kezdtem unni a dolgot és megint utolértek páran, valahogyan gyorsabban tudták tolni a bringát.
Egyre idegesebb lettem, hogy egész jó helyen mentem, most meg visszaelőz mindenki. Mi lesz így?
Felülök a bringára, de ugrál a lánc a sártól. Majd én megoldom, okosan beváltok középtányér legkönnyebbe ott tuti nem fog ugrálni.
Ez így is volt csak annyira saras volt minden, hogy megtapadt és feltekertem a váltót és elgörbült a váltótartó fül és sikerült elszakítanom a láncot. Ez már sok volt, innen nincs tovább.

Elkezdtem tolni a bringát és próbáltam felhívni Mountyt, hogy ne várjanak a frissítőnél. Közben találkoztam Hasenfratz Petivel akinek hasonló problémája volt. Dobogókő előtt a síkon segített még tolni a frissítőig ahol már vártak Bálnaék.
Elmentem lemosni magam és picit a bringát, utána pedig mentem vissza szurkolni a többieknek.
Ahogy elment mindenki összepakoltunk és Bálnaék visszahoztak a célterületre ahol pont kezdődött az eredményhirdetés.

Nem volt egyszerű verseny és kicsit el is ment a kedvem a hosszú versenyektől, de majd próbálom összeszedni magam egy kicsit a következő versenyre.