Ma rendezték városunkban a megyei mezei futóversenyt ahol versenyen kívül elindultam Musszer Roland haverommal együtt. Roniról tudni kell, hogy gyarmat legjobb duatlonosa és a futás az erőssége.

Így semmilyen komolyabb terveim nem voltak ezzel a versennyel,csak annyi, hogy szokjam a magas pulzust.

13 órakor értem ki a gátra (futva), ahol éppen ekkor rajtoltak a középiskolás lányok. Ronival rögtön el is kezdtünk melegíteni és szurkolni a csajoknak. Közben nézegettem, hogy pontosan hogyan is fúj a szél.
Viszzafelé gyorsan begyűjtöttem egy sálat és visszakocogtam a célba. Gyorsan gratuláltam a csajoknak Perlaky Evinek és Bíró Bettinek, ezután kicsit nyújtottam,gyorsan levetkőztem és már mentem is a rajthoz.

A második sorból indultam Roni mögül, gondoltam ő bizti nem fog feltartani.
Ez így is történt, kilőtt a rajtnál és rögtön csatlakozott hozzá egy tarjáni srác.
A gátra én harmadikként értem fel amim kicsit meglepődtem. Beálltam a srácok mögé,mert odafelé volt szembe szél, próbáltam spórolni az erőmmel, de gyorsan rádöbbentem Roniék teljesen más kategóriák.
Így lassan visszavettem a tempóból, hogy majd bírjam a végét.
Első körben 195-ön tartottam még a pulzust.
Második körben nem történt semmi különös csak annyi, hogy Zöllei Zoli “Coell” a fordítóban mutatott egy Playboy újságot, de ettől se kaptam új erőre, igaz nem is akartam.Itt már visszament a pulzusom 186-188-ra.
A harmadik körben ugyanúgy tartottam a tempót csak a karom kezdett elfázni, gondoltam ezt már úgyis ki bírom. Ahogy a célegyenesre fordultunk észrevettem, hogy kezd egy srác közelíteni (vérszemet kapott).
Gondoltam úgyis én leszek a jobb a végén mégiscsak hosszú távra készülök.
A biztonság kedvéért azért kicsit rákapcsoltam ami 190-es pulzust jelentett és közelítettünk a cél felé.
Ekkor még egyszer hátranéztem és azon kaptam magam, hogy a srác jó erőben van és közeledik.
Eszembe jutott, hosszú hajrát kell nyitnom azt úgyse bírja, nekem meg tavaly is ment Csesztvén.
Ucu megindultam vagyis kicsit még gyorsítottam és így már nem tudott utolérni, de pulzusomat ismét feltornáztam 195-re.

Célba érkezve elsőként gratulált Sztancsik Dodó és hozzátette: ” a végén még megtanulsz futni “

Utána sorra jöttek gratulálni az emberek, én meg teljesen a fellegekben jártam, hogy milyen jól futottam.

Majdnem elfelejtettem, hogy egy csomóan szurkoltam még olyan emberek is akiket nem is ismerek. Akiket ismerek azokat szeretném megemlíteni így Szabó Gina, Perlaky Evi, Zöllei Zoli, Dodó, Kovács Józsi, Henrik, Kovács Juli stb.

Kicsit nézelődtem, szurkoltam én is a kicsiknek ezután visszakocogtam dolgozni. Ez történt velem a mai futóversenyen.