Borús napra ébredtünk, így nem sok bátor bringás csatlakozott hozzám.
Személy szerint Dósa Eszti, Gombolai Laci és Koleszár Norbi.

17 fokban indultunk Nagy Kürtös felé országúton, majd Szklabonyámál balra fordultunk. Kiérve ismét a főútra már a hegy lábánál találtuk magunkat. A tornyot nem nagyon lehetett látni, mert köd borította. Lankás emelkedő vezetett az utolsó faluig, majd egy nyomsávos köves dózer út.

Itt találkoztunk első haverunkkal a szalamandrával.

Innentől hihetetlen mennyiségben voltak megtalálhatóak az úton. Szinte 50 méterenként 1-2darab. Kisebb-nagyobb egyaránt.
Az út kezdett egyre rosszabb minőségű lenni és lassan átváltott igazi köves tereppé. Olyan mennyiségű és méretű kövek voltak az úton amit én még itthon nem láttam. Kezdtem úgy érezni magam, mintha a patak mederben kéne tekerni.

Kövek után megérkeztünk első megálló helyünkre a 404méteren lévő óriási kőhöz.

Itt találkoztunk következő haverjainkkal a minden féle színű meztelen csigával. Kék, zöld, lila. Én még ilyet nem láttam.
Közben megérkezett a szakadó eső is és a hőmérséklet 14-re csökkent.

Tovább haladva egyszer csak tényleg a patak mederben találtuk magunkat, ahol lehetetlen volt a bringán maradni. Szépen emelkedett az út, kisebb-nagyobb hirtelen meredek részekkel. Egyszer csak kiérünk a fák közül 550 méter magasság környékén, de nem látjuk a tornyot sehol. Nincs mit tenni megyünk tovább, a jelzés biztos vezet valahová.

Hirtelen a tetőn keresztez minket egy nagyon rossz minőségű műút, vagyis valaha az lehetett. Megérzésemre hagyatkozva balra fordulunk, arra emelkedett az út. Szerencsénk volt, felvezetett a toronyhoz ahol picit pihentünk és gurultunk vissza, hogy kiderítsük honnan jön ez a valaha műút.

Közben az eső elállt, és Csáb(Cebovce) feletti útra keveredtünk ki. Innen hazáig már csak gurulni kellett volna, de féltünk, hogy kikapunk az edző úrtól a kevés szint miatt, így beletettünk még egy kis terepet a végére. Szlovákgyarmat felett lévő földutakon érkeztünk meg haza.

Érdekessége volt a Spani Laz környének, hogy annyira köves rész, hogy szinte bármekkora esőzés után is tekerhető.
Végül 65km mentünk 925m szinttel 20km/h átlaggal.
pár kép


Eszti élményeiért katt IDE!!!