10 órakor indultunk a házunk elől, szép napos időben.
Eldöntöttük, hogy a az útiterv nem a Csáb fölötti torony, hanem országúton a Bzovik-i vár.
Végre elég szép számban gyűltünk össze. Kicsik nagyok egyaránt ennek örültem, hogy van valami értelme túrákat szervezni.

• Kapitány Ildi

• Golyán Szabina

• Perlaky Erik

• Béla Attila

• Koleszár Norbi

• Dósa Marci

• Nagy Endre

• Gombolai Laci

• és én Reitinger Gábor

Elindulva már kezdtem magamban tervezgetni, hogy pontosan merre menjünk.
Úgy döntöttem Szlovákgyarmaton nem megyünk az Ipoly parton hanem belevágunk egyből az emelkedőkbe. Csábig igen jó tempót diktáltunk elöl így a lányok egyből kezdtek nyafogni. Mire visszavettünk a tempóból máris a nagyobb dombok kezdődtek ahol Kapitány Ildinek voltak kisebb problémái, a szombati tekerés még benne volt a lábában.
Csábon balra fordulva kezdődött a régi kedvenc emelkedőm egy 3km hosszú. Ennek tetején volt első picike pihenőnk ahol mindenki nyugtázta, hogy pont elkerültük az esőt.
Ezután jobbra fordulva Cerovo felé következett egy 70km/h sebességű lejtő ahol egyből 200m szintet is süllyedtünk. Természetesen vissza is kellett mászni ezt amikor a faluban elkezdett szemerkélni az eső. Úgy döntöttünk nem állunk meg úgyse fog jobban esni. Persze, hogy ez nem így történt. Ahogy elhagytuk a falu táblát, máris elkezdett ömleni az eső.
Nem volt mit tenni haladtunk tovább. Pont annyit esett, hogy mindenki átázzon. A következő faluba érve már el is állt. Ott pedig már azért nem álltunk meg, mert a vártól 5km-re voltunk.
Megérkezve mindenki csodálkozott milyen szép állapotban megmaradt a vár. Kiderült, hogy természetesen ez is egy magyar vár volt annak idején.
Itt tartottunk egy hosszadalmasabb pihenőt, jól befalatoztunk csokoládéból és tanakodtunk, hogyan tovább. Egyre jobban jöttek ismét a viharfelhők. Végül úgy döntöttünk gyerünk haza egy hosszabb úton, mert így legalább egy kört megyünk.
Elindultunk Korpona irányában ki a Sahy felé vezető fő útra. Itt ismét elég jó tempót diktáltunk Béla Atival biztos a forrásvíz lebegett a szemünk előtt.
Domaniky-nél ismét balra fordultunk ahol a vasúti átjáró után volt a várva várt frissítő.
Itt ismét következett egy nagyobb emelkedő 4km hosszú ami alatt 160m emelkedik. Másik oldalon legurulva következett egy szép völgy ahol végig a patakpart mellett haladtunk egészen Plastovce-ig.
Itt balra fordultunk majd 1km múlva jobbra és következett az Ipolyfödémes felé tartó emelkedő. Itt fogyott el igazán az erő a csapatból, de azért Béla Atival ketten még erősködtünk kicsit.
Utolsó emelkedőre felérve még szusszantunk egy kicsit közösen az utolsó lejtő előtt(12%-os).
Ez volt az ami nem kellett volna már a végére. A faluba beérve van két igen szűk és nagy kanyar ahol Szabina és Gombi elcsúsztak, mert felfelé jött egy autós nem oda illő tempóban.
Helyiektől kaptunk gyors elsősegély nyújtást és már gurultunk is  haza.
Leérve az Ipoly partra ismét hát szelünk volt, de most elmaradt a múltkori 40-es tempó.

Végül szerencsésen megúsztuk kis kalandos túránkat ami nem is lett annyira túrás.
Elég jó tempót mentünk. 110km 1400m szinttel és 23km/h átlagsebességgel.

KÉPEK!!! katt ide!