Május első napjára kitaláltam egy laza túrát a szlovákiai dombok közé.
Sokan érdeklődtek már, hogy idén miért nincsenek tekerések, így gondoltam itt az alkalom kicsiknek nagyoknak.
Hát persze, hogy nem sokan jöttek el. De akik eljöttek azok nagyon szép helyeken tekertek. Mindenfelé repce és lucerna volt. Lelkes résztvevők:

• Kapitány Ildi
• Golyán Szabina
• Dósa Marci
• Pálfi Ádám aki Dunaújvárosból jött és eltudta hozni a bringáját
• és természetesen én Reitinger Gábor

Kezdjük az elején. Picit borús reggere ébredtünk, de 11 óra felé eltűntek a felfők. Picit késve indultunk 10:15-kor és Szlovákgyarmaton csatlakozott hozzánk Ádám.
A falut elhagyva Apátújfalu irányában legurultunk a lejtőn, majd elfordultunk jobbra a földútra. Innen következett egy 2km-es mászás aminek a vége igen meredek lesz. Felérve elénk táruló táj gyönyörű volt, pár másodperces pihi után indultunk is tovább egy szuper letaposott két sávos lejtőn.
Utána ismét fel-le. Kezdtem megilyedni, hogy nem lesz ez laza túra. Egymás után jöttek a hegyek.
Kezdtem nyomogatni a polar-t ami szerint 15km és 400m szintnél tartunk. Többieknek nem is mertem elmondani, csak reménykedtem, hogy jó irányba fordultunk Szkabonya felé.
Ottani tóhoz szerettem volna eljutni. Szerencsémre pont oda vezetett az út. Pihi, kaja, fényképezés után irányba vettük a következő tavat. (Zsély)
Ide vezető uton akadt egy kis technikai problémánk, Szabinának megszorult a pedál. Próbáltam orvosolni, de elég nehezen ment, csurgott a víz rólam rendesen. Napon 33fokot mutatott a polar.
Megérkezve láttuk ez egy kisebb tó, de viz minősége jobb, vagyis tisztább. Itt sikerült egy zsákutcába futnunk, de visszamentünk egy kereszteződést és onnan már tudtunk tovább menni.
Igaz nem teljesen abba az irányba amerre szerettünk volna, mert elhatároztuk, hogy most már megnézzük a Lukanyényi tavat is. Egy hosszú lejtőn legurultunk Zahorára, ahol töltöttünk vizet, majd egy másik földúton irány az emelkedő. Felfelé haladva találkoztunk egy őz csordával, a tetőn megállva jelezték a többiek, hogy kezdenek fáradni.
Legurulva a észlelem, kicsit eltévedtünk egy faluval odéb vagyunk. Mindegy, országúton kövelítjük meg a tavat.
Ildi ekkor eldefektelt, gyors szervíz után megnéztük a legnagyobb tavat, majd kitaláltuk nehogy már ugyanarra menjük haza, így földúton elindultunk a gabonatároló irányába. Környéken jó viszonyítási pont, mert majdnem mindenhonnan látni.
Innen pedig országúton haza. Így közel 60km-t mentünk.
Legközelebbi alkalom még nagyon képlékeny, egy biztos, aki eljött az nem bánta meg.

FOTÓK! KATT IDE!