Ahogy írtam a bevezetőben volt kisebb fére értés, de szerencsésen odataláltunk.
Így kicsit késve érkeztünk vasárnap délután és már csak 40 perc átmozgatásra volt időnk.

Hétfő:
Délelőtt kezdtünk egy 3órás tekeréssel síkon a tó déli partja felé ami nagyon szép volt, csak a nagy forgalom miatt elég veszélyes. Igazi üdülőközpont volt végig a part. Volt ott minden, Gardaland, Gardamovie, Gardaaqua meg minden ami kell a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz.
Látnivalók voltak ezerrel, de tekerni rossz volt a sok macskaköves út és a körforgalmak miatt.
Délután egy laza 2órás gurulgatás következett ami az erősödő szél miatt nem is lett olyan laza. Ekkor megláttam az első havas hegycsúcsot. Gondoltam Hűha lesz itt tekerés keményen.
Visszaérve a szállásra pedig következett egy laza 30perces kocogás.
Kedd:
Reggelről én lekocogtam a helyi abc-be ami elég izmosra sikeredett visszafelé az emelkedőn.
Ezután rögtön mentem a többiekkel 1órás futásra amibe rögtön nyomtunk is 300m szintet.
Gyors kaja és rövid pihi után indultunk Bazsával (Rózsa Balázs) a 3:30perces tekerésre a tó keleti oldalán észak felé.
Óriási szembe szél várt minket ahol 18-20 között lehetett haladni. Észkaki parthoz felérve kezdődtek az alagutak ahol kicsit féltem mi lesz, de láttuk minden bringás nyugodtan megy benne így mi se tétováztunk és haladtunk tovább. Odafelé végig én vezettem visszafelé Bazsaé lett volna a pálya, de kezdett fáradni így sokat kellett elöl mennem. Visszaérve a szállásra nyújtás és kaja után csináltunk még egy 45perces erősítést igazi parasztos ember megoldással.
Szerda:
Reggel felébredés után látom szakad a hó. Na ma se lesz tekerés.
Délelőtt folyamatos 1órás futást iktattam be, majd utána elmentünk Sirmione városában kirándulni. Nagyon szép hely óriási várral. Igazi turista látványosság.
Délután következett egy tempósabb igen erős futás a szőlősben. Ez bő 50perc volt, de a lábam ki is készült tőle elég rendesen. Gyors nyújtás és kaja után úgy döntöttünk, hogy az esti úszás elmarad. Igen drága is lett volna meg már fáradtak voltunk.

Csütörtök:
Reggel még havas volt minden, de már a hőfok 5 celsius fok, így 2óra alatt elolvadt.
Reggelről laza kocogással kezdtem majd egyből mentem tekerni bő 1órát a többiekkel.
Délután következett egy jóval komolyabb tekerés amikor felkapaszkodtam a mellettünk lévő Prada hegyre ami magassága 950m.
Ide egy 16km-es emelkedő vezetett és a tetőn fél méteres hó és -1fok fogadott. Bazsát visszaküldtem már 800m-ről nehogy beteg legyen, de engem vonzott a hegytető.
Visszafelé egy másik úton gurultunk le a tópartja ami hihetetlen meredek volt még lefelé is. Elhatároztam már akkor, hogy ezt megmászom visszafelé valamelyik nap. Tó partján még pörgettünk 30km-t így kijött ismét 3:30perces edzésre.
Ezen a napon kicsit megtréfált a pedálom, de szerencsére nem lett semmi komoly baja.
Visszaérve a szállásra már terveztem is a másnap reggeli hegymászást.

Péntek:
Korán reggel indultam, mert 11-től kirándulást terveztünk 1760m-es Monte Baldo hegyre.
20km bemelegítés után következett a szenvedés. Ilyen meredek emelkedőn még sohasem mentem. 39-27-es áttételt alig bírtam átfordítani. Első 6km volt a legmeredekebb amit 170-es pulzus környékével 32perc alatt sikerült meg tennem. Ez igen durva. Hegy másik oldalán legurultam és a parton még pörgettem bő 30percet.
Gyors zuhany után indultunk a kabinos sífelvonóhoz Funiviához. Nagyon durva volt fent. Óriási hó és tűzött a nap. Olasz nyugdíjasok síelgettek fent csokibarnán.
Lefelé izgalmas volt amikor gyorsultunk. Mindig 1mp.-es szabadesés. A sofőr pedig csak mosolygott magában.
Visszaérve gyors ebéd majd ismét hegyre mentünk Bazsával csak kisebb tempóban. Lefelé elértem az edzőtábor max. sebességét 82,8km/h pedig még fékeztem is közben.

Szombat:
Délelőtt ismét hosszabb folyamatos tekerés nagyobb emelkedőkkel. Bazsa már kezdett fáradni, egyre nyűgösebb volt, ezért 2 óra után visszavittem őt, én pedig próbáltam még egy órát menni. Végére sikerült eléheznem így szenvedős volt az utolsó domb.
Ebéd után kezdett nagyon jó idő lenni 17fok ezért úgy döntöttem, hogy az utolsó tekerést maxon nyomom.
Összeálltam síkon pár olasz sráccal akik 40-nel vittek síkon és következett az emelkedő. Oda sikerült másodiknak felérnem, de a hihetetlen dolog az volt, hogy aki lehagyott az kb. 15-16 éves srác volt. Hegyre tekerés nagy élmény volt, mert 20-25 embert előztem és kezdtem érezni, hogy jól erőben vagyok. Este azért éreztem, hogy kemény volt, fájt a lábam.

Másnap  reggel pörgettünk még egy órát majd indultunk haza.
Így összesen tekertem 593km-t 5745m szinttel és futottam 45km-t 920m szintemelkedéssel.
Ennyit még sohasem mentem egy hét alatt. Most kipróbálhattam milyen edzeni úgy, hogy az embernek nincs más dolga. Tudtam, hogy könnyebb, de nem gondoltam, hogy ekkora különbség van. Most már felfogtam, nem lehet profi versenyzőkkel versenyeznem.
Röviden annyit tudok írni, megérte elmennem!